"Légy önmagad, mert mindenki más már foglalt"
Oscar Wilde
Az általa választott fenti idézet jól jellemzi őt: szeret önmaga lenni, élvezi a művészi szabadságot, szenvedélyes, őszinte ember.
A zenét misztikus élménynek tekinti, ami más emberré tesz. Alázattal van a művészet iránt legyen az zenekari vagy színpadi munka, éneklés, vezénylés, komponálás vagy díszlettervezés.
Ki ő?
A december 5-én születésnapját ünneplő, Jose Cura, akit - bár ő nem szereti - a 4. tenornak neveznek, a világhírű hármas, Luciano Pavarotti, Placido Domingo és Jose Carreras mellett. Tényleg különleges, férfias, termeket betöltő, érzelmeket átélő és sugárzó, temperamentumos hangja van.
Argentinában, Rosarióban született, ahol 25 évvel később, a zseniális focista, Messi is. Nagyszülei Spanyolországból és Olaszországból vándoroltak be Argentínába.
Mint annyian a nagy művészek közül, ő sem tanult jól. Sportolni szeretett, fekete öves kung-fu bajnok volt, de a rögbit, a focit és a lovaglást is kedveli.
Tizenévesen kezdett gitározni, zongorázni és énekelni. 15 évesen kórust vezényelt és komponált. Közben utcazenészkedett Beatles dalokkal Rosario utcáin.
1991-ben egy merész lépésre szánta el magát: családjával - felkeresve olasz rokonait - Veronában telepedett le. Ekkortájt Argentina a legmélyebb válságban volt 5000(!) százalékos infláció volt. Olaszországban sem volt azonban könnyű a helyzete. Egy ideig itt is utcai éneklésből tartotta el családját és hónapokig garázsban éltek. 15 év elteltével kapta csak meg európai útlevelét.
1992. fordulópontot hozott az életében. Megnyerte a Placido Domingo által alapított Operalia nemzetközi énekversenyt. Innen indult énekesi karriere, melynek jelentős állomása volt 1997-ben az Otello megformálása. Ettől kezdve üstökösként ívelt fel pályája és állócsillag lett belőle!
Énekes vagy karmester?
Azt vallja, zeneszerző és karmester szeretett volna lenni, énekes csak 30 éves korától lett. Az éneklést "magán szenvedélyének" tartja. "Ha rajtam múlna, megelégednék azzal, hogy csak különleges alkalmakkor lépjek fel." ( ridikul.hu)
Szereti énekelni Puccini és Verdi hőseit. "Az operák lényege számomra, a szabadságot kereső, ideákért, vágyakért küzdő, és néha elbukó ember tragédiája. Igazi hús-vér személyiségek megformálására törekszem, akiknek megvan éppúgy a negatív, mint a pozitív oldaluk." Szerepálma nincs, mindig olyan szerepet vállal el, amit szeret.
Karmesteri hitvallását jól tükrözi a ridikul.hu-nak adott interjúban elmondottak:
"Ha csak a zene szépségéért szólaltatunk meg egy művet, olyanok vagyunk, mint a hivatalnokok, akik este hazamennek, és leteszik a munkájukat. Helyette gondoljuk át nagyobb összefüggésekben, hogy milyen mélységeket, filozófiai tartalmakat rejt egy-egy mű. Amikor Bach H-moll miséjét vezényeltem, előtte összehívtam a zenekart és a kórust, és a következőket mondtam: „A zenetörténet egyik legcsodálatosabb alkotását szólaltatjátok meg, amihez lélekben le kell nyugodni. Ezért kérlek benneteket, ha bárkivel konfliktusotok van, hívjátok fel, és kérjetek tőle bocsánatot. Máskülönben Bach zenéje súllyal nehezedik rátok.”
A karmesteri munka számára felelősséget is jelent, teljes ráhangolódást a zenekarra, az énekesekre, az egész alkotói csapatra.
És milyen amikor egyszerre énekes és karmester is?
Elmondása szerint: egy rémálom. "Ilyenkor nem engedek az énekes Curának, mert akkor a többi művésznek is engednem kell."
A zeneszerző Cura
1992-ben Vicenzaban bemutatták a Kis gyufaáruslány c. egyfelvonásosát. Napjainkban újra írt egy - barátja szerint - tanulságos és féktelen burleszk operát. Emellett pl.dalciklust is alkotott és ő a szerzője a Requiem Aeternam c. műnek is. Komponista munkásságáról szerényen nyilatkozik: " Amúgy nem hiszem, hogy a világnak szüksége van Jose Curara, mint zeneszerzőre."
A fényképész Cura
Egyfajta kutatásként kezdte, színészi fejlődésének elősegítésére rögzített helyzeteket, arcokat, történéseket. Egyik barátja megmutatta egy kiadónak a fotóit, végül Cura kötélnek állt és beleegyezett azok kiadásába.
Egy s más
Sokszor fellépett Magyarországon, több évig a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművésze volt dirigensként és énekesként is.Számos rangos fesztivál vendége volt, így a Cziffra fesztiválok és Cziffra születésnapi gálaműsorok gyakori résztvevője. (Legutóbb Balázs Jánossal és Miklósa Erikával fergeteges előadást tartottak. Lásd ismertetőnket a kapcsolódó cikkünkben)
Hazája zenei kultúrájáért sokat tesz, Argentína zenei és kulturális nagykövete. Szívügye az argentin zene népszerűsítése.
Sokat tesz a fiatalok tanításáért, példát kíván mutatni nekik életútjával. "A mai fiatal énekesek nem hajlandók elég energiát, időt, türelmet szentelni a hivatásuknak. Elkényelmesednek, vagy a gyorsan fogyasztható sikereket hajszolják. Művészként egyet tehetek: példaként szolgálok többek között azzal, hogy sok év építkezés után jutottam el valamiféle tudáshoz. Sem a tapasztalatokat, sem az áldozathozatalt nem lehet megspórolni."
Még korántsem értünk tevékenységei felsorolásának végére, de annyi bizonyos: Jose Cura fantasztikus művész és fantasztikus ember. Amikor kell közvetlen és humoros, de művészetében maximalista. Számára "a szenvedély a fontos, meg a művészi hitelesség."
Születésnapján kívánjuk, hogy továbbra is állócsillagként tündököljön a nemzetközi zenei égbolton!
Zárásként két csodálatos énekes duettje: